A mai részben a műtéti technikákat mutatnám be. Egy fizioterapeutának azért fontos ismernie ezeket, mert az alkalmazott terápia nagyban függ a műtét típusától. Az eltérő műtéti technikák eltérő kontraindikációkkal bírnak a fizioterápiában.
Léteznek a szalag pótlásával történő megoldások, és vannak a korrekciós műtétek.
Szalagpótlásnál korábban alkalmazták az ún. intracapsularis technikát, vagyis amikor a szalagpótlás tokon belül valósul meg. Ez embereknél egy nagyon jól működő beavatkozás, aminek a lényege, hogy a combfeszítő izomzatból, a patella egyenes szalagjának a részéből készítenek pótlást. Ez a kutyák esetében nem váltotta ki a hozzá fűzött reményeket, mert nem bizonyult elég erősnek, és nem adott kellő stabilitást sem. Sajnos az így készült szalagok a műtétet követő pár héten belül elszakadtak, és újra kellett a kutyát műteni.
A szalagpótlás történhet még az ún extracapsuláris, vagyis ízületen (tokon) kívüli szalagpótlással. Ennek a lényege, hogy kell találni az ízületen kívül, annak két oldalán 1-1 pontot, amit ha egy fonállal összekötünk, olyan lesz, mint az eredeti: párhuzamos lefutású az eredeti szalaggal, ÉS az ízület hajlításakor valamint nyújtásakor is egyforma távolságra van egymástól. Könnyű belátni, hogy ha ez nem így lenne, akkor nem tudná betölteni az eredeti szalag funkcióját.
Azokat a pontokat, amik minden fenti kritériumnak megfelelnek, izometriás pontoknak hívjuk. A térdízület összetettsége miatt azonban a szakirodalom többnyire azt írja, hogy ezt az izometriás pontot anatómiai és élettani okok miatt csak megközelíteni lehet. A szalagpótló fonal feszességére vonatkozó ún. gold standard még nincsen, a jelenleg elfogadott általános feszítés az 50N.
Nagyobb testű kutyán a szalagpótlást igen ritkán végzik el, mivel a nagyobb súly nagyobb terhelés is az ízületnek, de pl. Hepi gazdája testvérének a kutyusának ilyen van, és működik.
A korrekciós műtétekről azt kell tudni, hogy itt minden esetben az anatómiai struktúrák, az erőhatások iránya lesz megváltoztatva. Vagyis maga az erőhatás nem szűnik meg, csak tengelyirányú lesz.
A korrekciós beavatkozásoknak több változata létezik, leggyakoribb a TPLO (Tibial Plateau Leveling Osteotomy) és a TTA (Tibial Tuberosity Advancement) műtét.
A TPLO műtét esetén a tibia anatómiáját változtatják meg azzal, hogy a tibia platóját elforgatják, a dőlésszögét csökkentik, a platót az erőhatás irányába helyezik, majd lemezes oszteoszintézissel rögzítik.
A TTA műtét esetén a tuberositas tibiae-t helyezik át és a combfeszítő izom ereje az, amit felhasználnak arra, hogy a térdízületben fennálló erőket semlegesítse, átformálja. Itt nagyon fontos azt is tudni, hogy a műtét utáni fájdalom miatt kevésbé használt végtag quadriceps izma gyengül, sorvadásnak indulhat, ami viszont elősegíti az ízület stabilitásának a csökkenését is. Ez esetben az erőt helyezik a plató irányába.
Az, hogy egy implantátum bent maradjon-e vagy sem, érdemes átgondolni és a kezelőorvossal is megbeszélni. Szólnak érvek amellett is, hogy ki legyen szedve a teljes csontosodást követően, de amellett is, hogy maradjon bent.
Hepi esetében a gazdi a kivétel mellett döntött, így 2019. decemberében a lemezek eltávolításra kerültek.
Sajnos az elülső kereszteződőszalag szakadás okozta instabilitás miatt sérülhet a térdízület egy másik jelentős funkciót ellátó része is, ez pedig a meniscus. Ezek a sérülések legtöbbször a medialis meniscus hátulsó szarvát érintik.
Hepinél a gazdi 2020. februárjában egy agility edzést követően sántaságot tapasztalt. Hozzáteszem, hogy a gazdi minden edzés előtt bemelegíti a kutyát, ami fontos is.
A diagnózis: late meniscus injury
2020.02.19-én Hepit ismét megműtötték: a medialis meniscus sérült, felgyűrődött.
Hepi ma már használja mind a négy végtagját, egyenletesen terhel, azonban időnként még előfordul, hogy a műtött lábát nem teszi le. Szerencsére ez elég ritkán és rövid ideig tart, és az orvosi vizsgálat nem diagnosztizált új problémát nála.
A következő részben Hepi fizioterápáját, illetve úgy általában a fizioterápiás lehetőségeket mutatom majd be.