A gerincvelőben futó idegek a nyaki és háti szakaszon derékszögben, az első ágyéki csigolyánál viszont már hegyesszögben hagyják el a gerinccsatornát. A sacralis szakaszon a conus medullarissal párhuzamos a lefutásuk caudális irányba mindaddig, amíg a megfelelő csigolya közti rést (foramen) el nem érik és ki nem lépnek rajta.
A kutyák esetében a gerincvelő az L6-os csigolyánál idegrostokra oszlik szét, ez a szakasz az ún. filum terminale. Ezt a kettőt övező idegek a ló farokszőrére, míg a conus medullaris a ló farokrépájához hasonlít, emiatt lófaroknak, cauda equinának nevezik.
Ennek oka az ún. ascendens medullae spinalis, aminek a lényege, anatómiája a következő: a gerincvelő hosszirányú növekedése korábban befejeződik, mint a gerincoszlopé, a gerinccsatorna szelvényei a csigolyatesteknél rövidebbek. Ez okozza azt, hogy felülről nézve ezt a gerincszakaszt, lófarokra (cauda equina) emlékeztető képet látunk, vagy mintha a gerincvelő a gerinccsatornában felhúzódott volna.
Fontos azonban, hogy a cauda equina gerincvelői gyökerekből áll, és a cauda equina elnevezés nem azonos a Cauda Equina Compressio-val. Előbbi minden kutyában van, utóbbi szerencsére nem.
A betegség lényege, hogy az ágyéki-keresztcsonti részen (L7-S1 között) instabilitás miatt nyomásfokozódás alakul ki, ami időnként érintheti az L6-L7 csigolyaközöket is.
Ennek az instabilitásnak a közvetlen oka lehet:
- az L7 csigolya és az S1 csigolya egymás felé tekintő véglemezeinek a vastagodása
- porckorong-degeneráció, sérv, prothrusio
- a sárga szalag (ligamentum flavum) megvastagodása
- a processus articularisok közt megjelenő osteophyták okozta térszűkítés
Az idegek nyomásfokozódását okozhatja egyéb tényező is, mint pl. gerincvelői tumor, gerincoszlop törés, ficam, discospondylitis.
A kilépő idegek folyamatos nyomás alatt állnak, ezáltal a hátsó testfél gyengébb, tónustalanabb, petyhüdtebb izomzat jellemzi, a kutya farka legtöbbször élettelenül lóg.
Leginkább az idősebb, nagyobb testű kutyákban okoz klinikailag igazolható tüneteket, és vannak kockázatnövelő tényezők is.
A tünetek 3-7 éves korban kezdődnek jellemzően. Jellemző tünetei:
- egyre erősödő hátsó testfél gyengeség
- farok lógatása, hypotónusa
- ataxiás járás
- csoszogó járás (ami nem fajtajelleg)
- körmök háti része kopott, esetleg a mancsok teteje is sebesre dörzsölődött
- a kutya az L7 tövisnyúlvány megnyomására vagy a farok felemelésére lerogyaszt
- vizelet és bélsár tartási nehézség
- esetleg bénulás
- neurológiai vizsgálatnál a propriocepció késik vagy teljesen kiesett, illetve ún. patella pseudohyperreflexiót tapasztalhatunk. Ennek oka, hogy a patella reflexet szabályozó n. femoralis a CEC érintett gerincszakasz előtt lép ki a gerincvelőből, míg a n. ischiadicus később. Így valójában egy normális patella reflexet láthatunk, ami a kiesett ischiadicus reflex miatt tűnik erősebbnek.
A diagnózis kimondásához MRI vagy CT szükséges, natív röntgennel akkor sem diagnosztizálható, ha egyébként több tünet is erre utal. Bár látszik ugyan az instabilitás, de a gyöki kompresszió meglétéről és mértékéről nem ad információt. Illetve a kutyák nagy százalékában a dura zsák nem éri el az L7-S1 csigolyaközt, ezért a kompresszió mértéke nem ítélhető meg.
Enyhébb esetekben elegendő lehet a konzervatív kezelés, ami a fizioterápiát, fájdalomcsillapítást, porcerősítést jelent.
Műtéti eljárása a dorsalis laminectomia, de ha az L7-S1 csigolyák közötti foramen intervertebrale-k is beszűkültek, akkor a foraminotomiat is el kell végezni. Ilyen esetekben viszont szükség lesz a műtéti terület stabilizálására is.
Maga a betegség lassan alakul ki, viszont ez alatt az idő alatt az idegek már folyamatosan nyomás alatt vannak. A folyamatos és egyre fokozódó nyomás miatt mind a műtétet megelőző / helyettesítő fizioterápia, mind az idegfelszabadító műtét utáni rehabilitáció hosszabb szokott lenni.
És még valami: minél előbb kezdik meg a kutya fizioterápiáját a betegség kialakulásától, annál nagyobb eséllyel lesz sikeres a kezelés.
A neurológia betegségek fizioterápiájáról egy másik cikkben fogok majd írni.
A kutya-fizioterápiás állapotfelmérés NEM helyettesíti az állatorvosi vizsgálatot, illetve diagnózis felállítását NEM teszi lehetővé, azt minden esetben csak állatorvos állapíthat meg.
Állatorvosi diagnózis nélkül érkező, de tüneteket mutató kutyák esetében minden esetben ortopéd vagy neurológus állatorvoshoz kerül a kutya tovább küldésre, amit az általam kiadott kezelési lapon rögzítek is.