Nemrégiben egy barátom előállt azzal az ötlettel, hogy nem lenne-e kedvem írni arról, hogy szakmai szemmel mi a különbség egy sportoltatott, edzett kutya és a „simán” tartott kutya között, miért érdemes sportoltatni, edzeni a kutyát, és milyen pluszt tud ehhez adni a fizioterapeuta vagy a masszőr általi sportmasszázs, vagy épp felkészítés.
Első olvasatra meglepett, mert bár vannak magvas gondolataim ebben a témában, de soha nem gondoltam arra, hogy csak úgy le is írjam. Meg aztán igazából nem is tudtam, hogy nekem, mint kutya- terapeutának hol van ebben a szerepem, hiszen az edzettség okozta „többletet” inkább az állatorvosok, a kutyakiképzők érzik igazán, de aztán rájöttem, hogy nem. Mert a munkámnak egy részében én is foglalkozom olyan kutyákkal, ahol a sérülést, a panaszokat meg lehetett volna előzni azzal, ha egy kicsit kondiban van tartva a kutya.
Mire átpörgettem ezt a gondolatot, már vissza is írtam, hogy lenne kedvem hozzá. Így született ez az írás.

Magyarországon ma nagyon sokan tartanak kutyát. Ki kisebbet, ki nagyobbat, és sokan mondják azt is, hogy a kutya kertes házba való. A kertes házban lakók meg sokszor mondják azt, hogy a kutya eleget mozog a kertben, nem kell vele csinálni semmit. És sok nem kertes házban lakó gazdi hordja iskolába, versenyekre a kutyát.
Kérdés. A kutya vajon valóban eleget mozog-e azért, mert kertes házban lakik? Valóban elég-e egy kutyának az, amennyit a kerítésen belül megtesz? A másik kérdés, hogy kell-e, szükséges-e a kis testű, édibédi kis táskakutyusokat feltétlenül sportoltatni.
Az én válaszom az, hogy igen és igen. Mielőtt bárki leharapja a fejem, vagy azt kezdi el rólam gondolni, hogy teljesen megfőtt az agyam a nyári napsütésben, el is magyarázom.
A folyamatosan csak kertben tartott kutya és az épp csak sétálni levitt kutya is gyakorlatilag úgy él, mint ha mi is csak folyamatosan köröket rónánk az aszfalton. Amellett, hogy a környezetük egy idő után ingerszegénnyé válhat, az azonos típusú mozgástól a szervezet nem fejlődik úgy. Sőt, egy idő után sehogy nem fejlődik.
Az, hogy az ingerszegény környezet a kutyák esetében milyen pszichés problémákhoz vezethet, mennyire válhat egy kutya antiszociálissá az ingerszegény környezettől, nem az én feladatom eldönteni, megítélni vagy akárcsak értekeznem róla, így ezen a részén most átugrom.
Azonban érdemes arról beszélni, hogy a sportoltatott kutya milyen változásokon mehet át azáltal, hogy rendszeres, változatos mozgást végez.
Aki egyszer elkezd a kutyájával sportolni, az ráérez az ízére. Vagy ha ő nem is, a kutyája igen, és ezért nem is fogja abbahagyni. Így lesz az 1-2 alkalomból rendszer. Én a legtöbb kutyával az Isaszegi Agárpályán, a lelkes Edzőklub versenyein szoktam találkozni, de azok a gazdik, akikkel beszéltem, nem kizárólag az agárpályára hozzák a kutyáikat. Már csak azért sem, mert nincs olyan sűrűn (sajnos) esemény, hogy az kielégítő mozgást adna a kutyának. Éppen ezért sokan agilityznek, kondi-show-ra járnak a kutyájukkal stb.
A rendszeresen sportoltatott kutya éppen ezért izmosabb. Ennek az izmoltságnak egy része látható, hiszen ahogy képeken is látszik, a rendszeres sport ilyen izmokat képes csinálni a kutyáknak. Ezek a látható izmok sok esetben sokat tudnak segíteni a mozgásszervi betegségek elkerülésében is. Éppen pont úgy, ahogy az embernél. Az izmok azok a szervek a kutyában (is), amik a mozgás aktív szervei, az ízületek mozgatói, az ízületet adó csontokat közelítik vagy távolítják. Ha egy izom vastagabb, erősebb, a sérülékenyebb szalagok, inak is erősebbek, így együtt pedig nem csak egy vaskosabb réteg fekszik a csonton, hanem egy vaskosabb réteg fekszik az izmok végén is. Az izmok az eredési és a tapadási helyeken ín formájában vannak jelen. Ha egy izomhas megnő, akkor értelemszerűen a hozzá tartozó eredési és tapadási ponton az ín is megerősödik, ezáltal erősebb összeköttetést, stabilabb tartást ad az adott ízületnek, ezzel is fokozottan védve azt. Egy erősebb ín vagy izom nehezebben sérül, nehezebben szakad el. Arról nem is beszélve, hogy egy izmoltabb kutya épp az izmoltsága miatt kevésbé sérülékeny azokon a pontokon, amik amúgy sérülékenyebbek.

De ha veszünk pár példát akár a humán gyógyászatból. Egy erős hátizomzattal rendelkező embernek, már ha lesz egyáltalán, később alakul ki porckorongsérve, de ugyanígy el lehet mondani azt is, hogy egy izmosabb combú kutyánál egy patellaficam később következik be, vagy pedig ha be is következik, kisebb eséllyel lesz műtétre okot adó állapotban, mint egy kevésbé sportos izomzattal rendelkező.
Ha pedig bekövetkezik a baj, egy stabilabb, masszívabb izomzatú kutya rehabilitációja gyorsabb, intenzívebb tud lenni, hiszen egy esetleges izomtömeg csökkenés esetén is marad annyi izom, ami által le tud rövidülni a felépülési idő. Ez persze nem jelenti azt, hogy a nem sportoltatott kutya mindenképpen ki van téve bármilyen sérülésnek, vagy mozgásszervi betegségnek, de tény, ahogy az embereknél, úgy az állatoknál is számít a fizikai erőnlét.

Miért is jó még az, ha rendszeresen terhelve van a kutya? Mert a legfontosabb szerve is izom. És mint ilyen, fejleszthető is. A folyamatosan, de fokozatosan terhelt kutya szívizma, tüdőkapacitása, az izmokban futó erek fala folyamatosan erősödik. Ahogy minden más izom is a testükben. Az így edzett kutyák szervei egy esetleges veszélyhelyzet esetén hamarabb és intenzívebben tudnak reagálni anélkül, hogy ez a hirtelen reakció vészesen megterhelné a szerveiket. A keringésük, a kiválasztásuk is sokkal egyenletesebb.
Kicsit kitérnék arra is, hogy kutyamasszőrként, fizioterapeutaként miért tartom azt is fontosnak, hogy a rendszeresen sportoltatott kutyák miért kössenek ki a kezeim között bemelegítésre és levezetésre. Mert az oké, hogy izmolt a kutya, de egy versenyen nagyon fontos az is, hogy az az izom be van-e melegítve egy futás, mászás stb előtt, vagy nincs. A bemelegedett izom nagyobb hatásfokkal dolgozik. Az izmok hideg állapotukban merevek, mozgásuk a meleg izmokhoz képest korlátozottabb, beszűkültebb, vérellátásuk a bemelegített állapothoz képest alacsonyabb szinten van.

A bemelegítés során ezeknek az izmoknak javulnak:

• az elaszticitási (rugalmassági),
• irritabilitási (ingerelhetőségi),
• kontraktilitási (összehúzódási képességbeli),
• extenzibilitási (nyújthatósági) funkciói.

A bemelegítés ezen felül teljesítménynövelő hatású is, hiszen ha egy izomzat be van már melegedve, a légzésszám egyenletes, de emelkedett és a szív is magasabb ütemben dolgozik. Ezáltal a vér oxigénszintje is nagyobb, ahogy a tüdőkapacitás is, az izomsejtek pedig aktív munkában vannak, így a sportfeladat kezdetétől az összes energiát a feladat végrehajtására tudja fordítani, és nem kell ezeket a szerveket még energiával ellátni azért, hogy a szív és a tüdő is „bemelegedjen”.
Vagyis: a bemelegítés azáltal, hogy emeli a tüdőkapacitást, ezáltal oxigéndúsabb vérkeringést biztosít, rugalmasabbá, teltebbé teszi az izmokat, csökkenti az ízületek terhelődését, a sportsérülések bekövetkezésének lehetőségét és ami emellett még különösen fontos egy versenykutya gazdinak: növeli a teljesítményt.
Természetesen a bemelegítő és a levezető masszázs ezen felül arra is jó, hogy az izomlázat megelőzzük vele, de nagy szerepe van abban is, hogy észrevegyünk izomletapadásokat, izomcsomókat, vagy az ízület eltéréseit is.
Nem feltétlenül az én szakterületem ez sem, de a tapasztalataim azt mutatják, hogy a rendszeresen sportoló kutyák idegrendszere is többnyire stabilabb, ezek a kutyák könnyebben behívhatók, engedelmesebbek és fegyelmezettebbek…és a kivételek pedig mindig erősítik a szabályt.