Őszintén megvallva, bár apai nagyapám állatorvos volt, alapvetően soha nem készültem direkt a kisállat gyógyítás felé. Szociális és államigazgatási végzettségeimmel ezeken a területeken dolgoztam már tizensok éve, amikor egy ártalmatlannak hitt interneten nézelődés közben rá nem bukkantam a Magyar Kisállat Fizioterápiás Társaság kutya-fizioterapeuta képzésére. Akkor sajnos épp nem indult tanfolyam, így ez előtt megszereztem még a terápiás kutyamasszőr végzettséget is.

Tanulmányaim alatt egyre magabiztosabban láttam, hogy az út, amin lépdelek előre, valójában tényleg az én utam, és a továbbiakban a kutyák gyógyításának szeretném szentelni az időmet.

Éppen ezért több, a fizioterápiában nagyon hasznos kiegészítő ismeretre tettem szert. Megtanultam hogyan alkalmazzam a kutyák esetében a kinezio tape-et, valamint elsajátítottam a kutya fascia tréning és a fitoterápia ismereteit is.

Az, hogy a fizioterápia milyen hasznos tud lenni, azt saját életemből már tudtam, mert egy szerencsétlen baleset miatt 2000-ben újra kellett tanulnom járni, de éppen ebből kifolyólag hiszem azt, hogy azt az erőt és kitartást, ami akkor bennem volt, hasznosítani tudom a kutyák kezelésében is.

A fizioterapeuta képzés alatt ezt épp saját kutyámon kellett elkezdenem élesben megtapasztalni, akit hármas porckorong sérvvel műtöttek, majd ezt követően egy ideig bénult is volt. Vele azonban még sok munka van.

Nem árulok el titkot, hogy alapvetően a neurológiai okok miatt műtött kutyák fizioterápiája az, ami közelebb áll hozzám, vélhetően épp saját kutyám miatt, de minden mozgásszervi vagy traumás sérült kutyának vissza szeretném adni a mozgás örömét.

Azt szoktam mondani, ha az embernek keze van, akkor mindene van. Magam is használok eszközöket a terápiában, és bízom benne, hogy ez az eszközpark hamarosan bővülni is fog, úgy hiszem, hogy a kezeim munkájával sok kutyának adhatom vissza a négy lábon futkározás, a játék élményét.

Szakmai továbbképzéseim