A porckorongsérvet a hétköznapokban, a köznyelvben tacskóbénulásnak is hívják. Egy neurológiai betegség, amiben a chondrodystrophias (rövid láb, hosszú test) fajták, mint a tacskó, felülreprezentáltak. Egyes szakirodalmak szerint az összes porckorongsérves kutya 45-50%-át a „virslikutyák” teszik ki. A porckorongsérvet sokan hívják még gerincsérvnek is, ami egy téves megnevezés, ugyanis magának a gerincnek, mint csontos szervnek nincsen sérülése.
A diszplázia egy olyan genetikailag öröklődő elváltozás, ami az ízületet adó csontok deformitása miatt okoz fájdalmat, mozgáskorlátozottságot, az ízületi mozgáspálya beszűkülését, az ízfelszínek, szalagok, az ízületi tok sérülését, később a csontos képletek elkopását, arthrosisát is. A diszplázia ún. poligénes öröklődésű betegség, ami annyit jelent, hogy a hibás gének egyidőben történő jelenléte szükséges. Éppen ezért lehetséges az, hogy két, teljesen diszpláziamentes szülő kölyke diszpláziás lesz. Emellett persze fontos az is, hogy milyen a kutya növekedési üteme, milyen a táplálása, milyenek az egyéb környezeti hatások. Egy gyors növekedési ütemű kutya, ha hordozza a diszplázia génjét, sokkal hamarabb és sokkal súlyosabb fokban lesz beteg. Az elváltozások legtöbbször kétoldaliak, de nem egyforma mértékben érintettek, egy részük pedig lehet egyoldali is.
A patella a térdízület kicsi csontja, a musculus rectus femoris íncsontja. Térdkalácsnak is hívjuk.
Elhelyezkedését tekintve a combcsont árkában foglal helyet, ebben az árokban siklik aszerint, ahogy a végtagot mozgatja a kutya (vagy akár az ember is). Hosszanti és keresztirányú szalagok tartják a helyén.
Az első 2 nyakcsigolya közti instabilitás okozza, ami gerincvelő kompressziót idéz elő. Ezt a kompressziót a C2 nyaki csigolyán elhelyezkedő dens (fog) okozza, de kiválthatja az itt futó szalagok szakadása is.
Lehet fejlődési rendellenesség vagy veleszületett elváltozás, mint pl. a dens képletének hiánya, szalagok fejlődési rendellenessége, de traumás behatásra is, ilyenkor főleg a dens törése vagy a szalagok traumás szakadása okozhatja a betegség kialakulását.
A gerincvelőben futó idegek a nyaki és háti szakaszon derékszögben, az első ágyéki csigolyánál viszont már hegyesszögben hagyják el a gerinccsatornát. A sacralis szakaszon a conus medullarissal párhuzamos a lefutásuk caudális irányba mindaddig, amíg a megfelelő csigolya közti rést (foramen) el nem érik és ki nem lépnek rajta.
A kutyák esetében a gerincvelő az L6-os csigolyánál idegrostokra oszlik szét, ez a szakasz az ún. filum terminale. Ezt a kettőt övező idegek a ló farokszőrére, míg a conus medullaris a ló farokrépájához hasonlít, emiatt lófaroknak, cauda equinának nevezik.
A lényege, hogy a csigolyák ventrális- has felé eső- és lateralis –test kifelé eső- oldalán a gerinc melletti szalagon elmeszesedenek, elcsontosodnak és ezáltal összenőnek a csigolyákkal. A csigolyatestek tetején való elcsontosodás nem jellemző, de az alsó- és oldalsó részen történő gerinc merevedés miatt itt is erőhatás növekedés alakulhat ki. Jelentős mozgáskorlátozottságot okoz, gerincvelő összenyomódást válthat ki. A lumbosacralis átmenetnél (L7-S1) mutathat instabilitást, ezért ebben a régióban fokozottabb lehet a jelentősége.